A Kétnyelvű Iskoláért Egyesület a Közoktatási törvény vitaanyagával kapcsolatos javaslatai

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!

A Kétnyelvű Iskoláért Egyesület elnöksége áttekintette a Közoktatási törvény vitaanyagát. Egyesületünk tagságával való konzultációnk után az alábbiakban tesszük meg javaslatainkat. Megfogalmazásukkal igyekszünk megfelelni a tömörség követelményének.

Javaslataink

  1. Javasoljuk annak megemlítését, hogy legalább egy idegen nyelv sikeres elsajátítása minden tanuló számára elengedhetetlen követelmény, és ennek lehetőségét a közoktatás biztosítani kívánja. Az e téren kiemelkedő tehetségű tanulók az átlagost meghaladó támogatásban részesülnek. Ismerve hazánk felnőtt polgárainak idegennyelv-tudását, valamint az általános és középiskolák egy részének utóbbi két évtizedben elért – a jövőre nézve is reményt keltő – eredményeit, e felvetés különös indoklást nem igényel. Megemlítendő, hogy a magyar EU-elnökség által felvetett közoktatási mobilitás-mutató beemelése az indikátorok közé szintén arra utal, hogy az idegennyelv-tudás kiemelt jelentőséget nyer. Az Európa Tanács ajánlása pedig konkrétan két idegen nyelv legalább kommunikációképes tudását várja el az EU polgáraitól.)
  2. A tehetséggondozásról szólva fontosnak tartanánk annak leszögezését, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy tehetségfejlesztésben részesüljön. A közoktatás iskolafokozatainak és iskolatípusainak feladata a tehetség valamely formájának fejlesztése a közösség és az egyén javára. A kiemelkedően tehetséges tanulók természetesen külön figyelmet érdemelnek.A törvény szövegében a tehetséggondozás – praktikus szempontok miatt – e kiemelkedően tehetséges tanulókra vonatkozik.
  3. A tehetség bármely életkorban jelentkezhet. Ezért célszerű lenne, ha a Nemzeti Tehetség Program minden iskolafokot és minden iskolatípust felölelne. Az általános és a szakközépiskolában, sőt más intézményekben is folynia kell tehetséggondozásnak.
  4. A tehetséggondozásról szóló fenti gondolatok szellemében feltétlenül javasoljuk a két tanítási nyelvű oktatás megemlítését a normaszövegben. (Akkor is, ha a részletkérdéseket miniszteri rendelet szabályozza majd.) Az elmúlt 23 év során elért eredményeink alapján joggal állíthatjuk, hogy a két tanítási nyelvű iskolák tanulói többségének számszerűsíthető eredményei már ma is meghaladják az országos átlagot.
  5. Hasonló okokból rögzíteni lenne szükséges a törvényben a nyelvi előkészítő évfolyamok szervezésének lehetőségét. Ez a program az utóbbi néhány tanévben az eddigi legszélesebb középiskolai tanulórétegnek kínálta fel a színvonalas nyelvtudás megszerzését.
  6. Természetesen megértjük, hogy a fenti lehetőségek nem lehetnek korlátlanok. Egyetértünk továbbá azzal, hogy – e javaslataink megvalósulása esetén – a középfokú tehetséggondozás minden formájára szigorú minőségi követelmények vonatkozzanak, amelyek alapja – a két tanítási nyelvű iskolák vonatkozásában ­– az Európai Nyelvi Referenciakeret lenne.
  7. Az eddig felzárkóztatási céllal indított előkészítő évfolyamok szerepét sikerrel átveheti a Hídprogram.
  8. Az érettségi vizsga tervezett változtatásai ügyében fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a magyar középfokú oktatás átlagos színvonala és jelenlegi érettségi vizsgánk követelményrendszere európai összehasonlításban nem alacsony. Ez tehát nem feltétlenül indokolja a kötelező érettségi tantárgyak számának emelését. Mindamellett a tervezett szigorítások egy része a két tanítási nyelvű középiskolák számára nem jelentene megoldhatatlan feladatot: az államilag elismert felsőfokú komplex típusú nyelvvizsgával való egyenértékűség megszerzéséhez jelenleg is jeles eredményű célnyelvi emelt szintű érettségi vizsgára, valamint két célnyelvű tantárgyi vizsgára van szükség. Javasoljuk, hogy – amennyiben kötelező lesz egy természettudományos tantárgyi érettségi vizsga – ez szakközépiskolák esetében szakmai előkészítő tárggyal is kiváltható legyen, célnyelven is. Megfontolásra érdemes, hogy a természet-tudományos tantárgyak körébe felvegyük a földrajzot.
  9. A 60 óra önként választott társadalmi tevékenység törvénybe foglalásával egyetértünk. Ezt azonban nem tennénk kötelezővé (mint ahogy – értesüléseink szerint – a program jelenlegi kipróbálásának helyszínein sem az), de a felsőoktatási felvételi eljárásban többlet-pontokkal honorálnánk.
  10. Az intézményvezető kiválasztásával és megbízásával kapcsolatos szövegváltozatok közül az A/ változatot támogatjuk, amelynél a nevelőtestület és a Pedagóguskamara egyetértésére egyaránt szükség van. Nem értenénk egyet olyan szabályozással, amely a pályázat mellőzését lehetővé tenné. A pályázat az utóbbi negyedszázadban a hivatott intézményvezető megtalálásának nélkülözhetetlen részévé vált. A megbízás meghosszabbíthatósága tekintetében a /B változatot tartjuk helyesnek, amely többszöri meghosszabbítást is megenged. Mivel e törvénykoncepció az iskolát egyértelműen a közösségépítés első számú színterének tartja, utalnunk kell az elmúlt másfél évszázad kiváló igazgató-egyéniségeinek hosszú sorára, akik – egyházi és világi iskolákban egyaránt – a közösségteremtés letéteményesei voltak, s az adott intézmények jelentős korszakait fémjelezték.
  11. Ehhez hasonlóan többszöri hosszabbítást tartunk helyesnek a munkaközösség-vezetői megbízás tekintetében.
  12. A NAT és a helyi tanterv átformálása kérdésében – a kétnyelvű iskolák célnyelven tanított tantárgyainak különbözősége miatt – problematikusnak tűnik, hogy a helyi tanterv csak 10 százalékban térhetne el a kötelezően választandó kerettantervtől. Célszerűnek tűnne ezt az arányt speciális esetekben –az Európai Unióban is elismert, megőrzendő magyar értékek figyelembe vétele céljából – legfeljebb 30 százalékra emelni.
  13. Egyetértünk azzal, hogy a vitaanyag nem folytatja a jelenleg hatályos törvény szinte csak a jogokat nevesítő szemléletét. Mindamellett célszerű lenne, hogy a középfokú iskola Házirendjének elfogadásakor megtartsuk a diákönkormányzat egyetértési jogát. Ezen intézmények 12. és 13. évfolyamain a tanulók jelentős része nagykorú. Őket tehát nem lenne indokolt e joguktól megfosztani.
  14. A pedagógiai munkát közvetlenül segítő alkalmazottak számát a pedagóguslétszám legfeljebb 20 százalékában meghatározó korlátozást túl szigorúnak ítéljük.
  15. Az önálló gazdálkodás a pénzeszközök takarékos felhasználásának és a közös tulajdon védelmének leghatékonyabb formája.
  16. A közoktatási intézmények külső pedagógiai-szakmai ellenőrzésének új formáját ígéretesnek tartjuk. A két tanítási nyelvű iskolák felkészülten kívánnak számot adni szakmai munkájuk magas színvonaláról.
  17. Üdvözöljük azt a szándékot, amely ismét lehetővé tenné a középfokú iskolák számára saját írásbeli felvételi feladatlapok kidolgozását. Egyesületünk két évtizeden át dolgozott ki feladatlapokat intézményeink számára.
  18. A pedagógusok alkalmazásának feltételeit felsoroló 15. számú melléklet kivételi szabályainak sorában örömmel látjuk, hogy célnyelvű tantárgyi oktatáshoz elfogadható a nyelvi szakirányú továbbképzés is.
  19. Örömünkre szolgál a törvényszöveg nem csupán jogászok számára értelmezhető nyelvezete. Feltételezzük, hogy a szöveg jogászi gondozáson is átesik majd, s ilyenformán mindkét célkitűzés – a közérthetőség és a normaszöveg kötelező egyértelműsége – egyaránt megvalósulhat.

Egyesületünk elnöksége szakmai ismereteivel továbbra is készen áll a személyes konzultációra, a két tanítási nyelvű oktatás minőségi jellemzőinek pontosítására.

Kérjük Önt, a két tanítási nyelvű oktatást szabályozó miniszteri rendelet kidolgozásakor adjon lehetőséget a KIE elnökségének a személyes szakmai találkozásra.

Budapest, 2010. december 20.

Tisztelettel és üdvözlettel:

Horváth Gábor

a Kétnyelvű Iskoláért Egyesület elnöke